A majorról
A Kalocsai káptalan az érsekség alapításával egykoru. Régibb történetéről keveset tudunk, mert levéltára a török foglaláskor elpusztult. A XIII. sz. elején hiteles hely volt s az aranybulla egyik példányát is ott helyezték el. A XIV. sz.-ban oly sanyaru helyzetbe jutott, hogy 1339. kanonokjainak számát 12-ről 6-ra kelltt leszállítani. A káptalan a mohácsi vész után föloszlott s csak Patachich Gábor állította vissza 1738-ban. Kedzetben a préposton kivül csak 3 kanonokja volt, jelenleg a préposton kivül 9 valóságos és 8 tiszteletbeli kanonokból áll. 1738-ban ismét hiteles hely lett.
A Imrehegyen épülő Kalocsai káptalan majorjának története az 1800-as évek végén kezdődött...
A kalocsai káptalan egykori pincéje, ma műemlék épület. 1907-1914 között épült fel, az épület melletti területen zsellérházakat építettek, amelyekben még mai napig is laknak. A zsellérházak lakói a káptalani papi birtok szőlőjében dolgoztak. Általános szabályt követve a káptalani pincét olyan nagyságúra építették, hogy abban kétévi termést képes legyen befogadni, olyan felszereléssel, annyi hordóval kellett ellátni, hogy azt a termésmennyiséget fel tudják dolgozni.
A Káptalani Major az Imrehegyről Kiskunhalasra vezető út mentén található. A majorban szabadon álló, H alaprajzú, földszintes épület, nyeregtetővel. A H függőleges szárainak végén törtvonalú, íves oromzatok. Belső terei síkmennyezetesek. Alápincézett épület. Sarkain tégla sarokarmírozás, szegmensíves lezárású ablakai körül tégla keretezés. Nyeregtetőzete cseréppel fedett. Oromzatai törtívesek.Épült 1914-ben. Telkén: újabb melléképületek. A főépület alatt pincerendszer található, összeterülete mintegy 1700-1800 m2.
1898 november 11.-i felmérés
